Van egy jól ismert mondat: akasztják a hóhért!Ez történt péntek délután az Origó-Házban is, ahol Bartalovics Zoltán a CINKE Program művészeti vezetőjének önálló estjére került sor. A történet azonban nem ilyen egyszerű. Az eredeti elképzelés szerint, P. Nagy Laura és Nagy Norbert a belváros egyik patinás vendéglátóhelyére, a Caflish kávéházba tervezte a művészeti programot, mely a gazdasági válság hatása miatt nem tudta a helyet tovább üzemeltetni. Az Origó-Ház azonban már régóta kapacitálta Zoltánt egy önálló estre, aki szerény emberként nem tartotta volna etikusnak Önmagát megmutatni. Így természetesen, a Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület, mint a kultúra támogatója azonnal felajánlotta segítségét és lehetőségeit, így péntek délután sor kerülhetett az illusztris eseményre.
Már az előzetes regisztrálások alapján látni lehetett, hogy nagymérvű az érdeklődés és valóban, a kezdésre teljesen megtelt a nézőtér. Még Budapestről is érkezett vendég a neves író, Juhász Magda személyében. Az enteriőr is Zoltán személyiségét tükrözte, asztali lámpa, CINKE Antológia, CINKE toll, virág és versek…Nem szokványos önálló alkotói est következett, hanem a versek és prózák egy személyes beszélgetés keretében hangzottak el, mely diskurzust P. Nagy Laura és Nagy Norbert alkotópár vezetett. A művészpár sokkal inkább az EMBER-re, mint az ALKOTÓ-ra volt kíváncsi, így fény derült – az Önmagát nick néven Prayernek titulált – művész gyermekkori élményeire, életének fontos állomásaira ehhez kapcsolódó versekkel, melyeket a riporterré avanzsált Lara és Norbi által választott poémákkal színesített. Így került szóba, hogy legfontosabb életeleme a líra, kedvenc költői a klasszikusok, kifejezetten pedig József Attila, kinek köteteit rongyosra olvasta műhelyében. Alkotói ciklusaiból is hozott egy-egy csemegét, melyek élete fontos személyiségeihez kötődtek. Lehetőségünk volt a Művésznek leányához, Tímeához fűződő két versét hallani, melyből az egyiket Apaként, a másikat egy svédcsavarral az Édesanya szemszögéból írta meg. Fontosak számára a gyökerei, így korán elveszített Édesapja emlékére írt megrendítő prózája (Ősidő) könnyeket csalt a hallgatóság szemébe. Lokálpatriótaként sokszor ír szűkebb hazájáról, Pécsbányatelepről, így az Utolsó pillantás – Pécs keleti városrész című alkotása sem maradhatott ki a szavalatok közül. Bartalovics Zoltán nemcsak magas színvonalú irodalmár, hanem kiváló képességű előadó is, így a teremben pisszenést sem lehetett hallani, mikor tenorja felcsendült. Természetesen a szerelem sem maradhatott ki az est folyamán, így e témakörben is hallhattunk a lélek szépségeinek zegzugos gondolataiból.Az eseményt megszakították a „Művész”-t köszöntő „pályatársak”, Jaksics Etelka virággal és egy saját maga készítette gobelin faliképpel lepte meg. Más alkotókörökkel való kitűnő kapcsolatát jellemzi, hogy Eszes Mária a Pécsi Művészkör vezetője és Bárdosné Tóth Lídia énekes, gitárművész, irodalmár, tiszteletük jeléül közös énekprodukcióval lepték meg az elámult Költőt. Ezt követően a vendéglátó, Kis Varga István a Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület elnöke, - egyben Zoltán gyermekkori barátja - ragadta magához a mikrofont és ifjúkori személyes adomákat követően magasztalta a „Barát” alkotói pályáját. Visszaemlékezett a több, mint 5 évvel ezelőtti időszakra, mikor a semmiből hozták létre a CINKE – Civilek Nevezetes Kulturális Eseményei – Programot, így csempészve a rendszeres „magaskultúrát” Pécs Keleti Városrészének mindennapi életébe. Megtiszteltetése jeléül egy az Origó-Ház kiadásában készült postumus Arató Károly kötetet ajándékozott az Alkotónak. Amit azonban igazi ajándéknak szánt, azon lepődött meg leginkább a meghatott Zoltán, ugyanis elnökünk felajánlotta egy saját kötet megjelenését, melybe a Művész által válogatott alkotások kerülnek majd. Ezt a nagylelkű gesztust a közönség ovációval fogadta.
Egy–egy „blokkot” a Kási Band zenekar - Kásádácz József és Dobos Andrea -gitármuzsikája, valamint a szegedi Bállai Annamária „angyali” hangja szakított meg és engedett a hallottakon való elmélkedésre is időt. A zenei produkciók rendkívül magas színvonalúak voltak.
Következett még néhány személyes kérdés és vers. A Művész az irodalmi délutánt egy egészen különleges csemegével zárta. Egy szonettkoszorút – melyen régóta munkálkodott - fejezett be az alkalomra - Az erdő szimfóniája címmel - melyet különlegességén túl még érdekesebbé tett egy Ajánlásfélének nevezett bevezetővel. Ezután következett a 14 szonett – a „nagy előd” József Attila szonettformája szerinti stílusban - és az első sorokból megalkotott Mesterszonett. A jelenlévő Alkotók tisztában voltak e mű jelentőségével, mivel nagyon kevés művész volt eddig képes tökéletes szonettkoszorú alkotására. Ez a különleges és rendkívül kötött, összetett formában készült alkotás egy Művész pályacsúcsát jelenti. A szonettkoszorúból megismerhető volt AZ EMBER, vágyai, álmai, az egész élete, művészi hitvallása, magyarságtudata, melyre épült a tartalom. A Közönség percekig tartó vastapssal jutalmazta az előadást.
A meghatódott Prayer boldogan köszönte meg az iránta tanúsított érdeklődést és ezután már csak a gratulációkat fogadta, hiszen ezt a művet már nem lehetett volna semmivel sem felülírni.
Búcsúzóul még játszott a Kási Band zenekar és élményeiket osztották meg a Vendégek egy kis harapnivaló, üdítő és borocska társaságában
