A CINKE Program művészeinek alkotásai már évek óta országszerte megjelennek a különböző rendezvényeken, öregbítve a kezdeményezés hírnevét. Természetesen a pécsi megmutatkozások kiemelten fontosnak számítanak. Nagyon jó a kapcsolatunk a különböző kulturális intézményekkel, szervezetekkel. Az Apáczai Kulturális Központ Galériájában is többször rendezhettek kiállítást a Program alkotói. Ezek a „vendégeskedések” mindig nagy sikerrel zajlottak, jó hangulatú megnyitó, hírverés után, sokan tekinthették meg a tárlatokat.
Mint mindig, most is nagy szeretettel látták vendégül Dani Mária siklósi képzőművészt ezen az év eleji napon. Már nem először szegezték fel képeit a kertvárosi intézmény falára. Szép számú közönség előtt lépett a mikrofon elé Józsa Aranka a Központ munkatársa, és üdvözölte a jelenlévőket illetve az intézmény igazgatóját Kövesi Máriát is felkérte néhány mondat erejére. A bevezető zárásaként mottónak Dani Mária egy gondolata hangzott el: „Amikor egy festő fest, leköltözik az ecset hegyére és bezárul körülötte a világ”.
A bevezető után Bartalovics Zoltán a CINKE Program művészeti vezetője szavalta el a művésznő által inspirált versét, melynek címe: „Soha nem késő”
A műsor folytatásaként a Siklósi Tenkes Vegyeskar Módos Anita vezetésével két remek dalművet adtak elő. Nagy sikert aratott előadásuk.
Az énekkar után meglepetésként Komjáti Erzsébet, Kovács L. István, Téli álom című versét adta elő. Folytatásként két kis virágéneket hallhattunk, mely vidám hangulatot teremtett a folytatáshoz.
A fellépések után, mint már annyiszor, Bartalovics Zoltán beszélgetett a művésznővel. Visszatekintéssel indult a diskurzus, hisz Zoltán felelevenítette megismerkedésük idejét illetve felsorolta az azóta megrendezett kiállítások sorát. Kifejtette milyen fejlődést tapasztal, lát a művésznő pályájában. Első kérdése a festési technikára, használt anyagokra vonatkozott. A válaszban megtudhattuk, hogy leginkább kedvelt anyag az olaj illetve a ceruzarajz. Főleg a fekete-fehér színeket kedveli, illetve szeret játszani a színekkel. A fejlődése érdekében ismét tervbe van egy budapesti képzőművészeti képzés elvégzése. Itt főleg karakterek festészetét finomíthatja. A festészetet elsősorban saját örömére, önmegvalósítás érdekében műveli, nem a képeladás az első számú szempont. Intenzívebben nyugdíjazása után tud dolgozni, alkotni, bár már iskolás korában megmutatkozott művészi vénája. Kiderült, hogy a fejlődés motorját a folyamatos munkában látja. A mai napig Nógrádi Katalinhoz jár tanulni, akitől elsősorban a színkezelés rejtelmeit sajátíthatja el. Évente kétszer egy alkotótáborban találkoznak. Sok képet zsűriztet, mert úgy gondolja, hogy a szakmai zsűri véleménye viszi előre munkásságában. Itt szakmai szempontok szerint értékelnek. Nyugodt körülmények között tud alkotni. Változó intenzitással készülnek el a képek, melyekhez alapos rákészülés, tervezés szükséges.
A célokat firtató kérdésre a közeljövőben a tanulás, a továbbfejlődés igénye volt a válasz.
A humoros beszélgetés után, a bejáratnál kiosztott tombolák sorsolására került sor, és természetesen a nyeremény a művésznő képeiből került ki. Mária a résztvevőknek köszönetképpen szintén saját alkotásait ajánlotta fel. A tartalmas megnyitó után, megtekinthettük a kiállítási anyagot is.
